Hagyjuk, vagy ne hagyjuk, hogy nézze a televíziót?
Nemrégiben készítettem egy felmérést.
Általános iskolás gyerekek televízió -nézési szokásairól szólt.
Megdöbbető adatokra derült fény.
Az alsó tagozatos gyerekek nagy százalékban nem néztek mást a televízióban, mint olyan rajzfilmeket, amelyek az erőszakról szóltak.
Igaz, mit is akarunk mi, mondhatják sokan, hiszen a Hófehérkét is meg akarta mérgezni a gonosz mostohája, sőt Piroskát is a farkas ette meg! Mi a baj akkor a mai rajzfilmekkel, ha már a Grimm-fivérek, akik a meseirodalom óriásainak számítanak, is a horrort hívták segítségül?
Másként hat egy mese, ha az édesanya ül az ágy szélén, az ő kellemes hangján szól, nem pedig a televízió ijesztő "dobozából" hallja a gyerek. Olyankor van kitől kérdezni, van, aki megnyugtasson, van, akinek a közelsége biztonságot jelent.
A mai szülők azonban egyre kevesebbet mesélnek, sajnos...
Nincs talán idejük, vagy nem tartják annyira fontosnak?
Ki tudja?
Egyszerűbb benyomni a televízió bekapcsoló gombját, átkapcsolni egy rajzfilmeket adó csatornára tv-ben, és már meg is van oldva az esti mesélés.
Pedig, ha hudnák a szülők, mennyire hiányzik a gyerekeknek, hogy esténként odaüljenek melléjük!
Ha tudnák, mennyire vágyják a gyerekek az együttlétet!
Ha tudnák, milyen hálásak lennének ezekért az órákért!
Biztosan százszor is meggondolnák, hogy bekepcsolják-e nekik a televízió -t.
A felmérésemre visszatérve. Alig olvasnak a gyerekek.
Régen voltak, ugye, a kötelező olvasmányok. Azt többé kevésbé azért elolvasták a nebulók, írtak olvasó-naplót, amiben megfogalmazták a könyvvel kapcsolatos gondolataikat. Ma már ez sem olyan természetes dolog az iskolákban, mint ahogy elvárható lenne.
Lényeg, hogy a számonkérések elmaradása miatt nyilván csökken teljesítési kötelezettség is. Egyszerűbb kivenni a videotékából azt a bizonyos filmet, ami a könyből készült forgatókönyv alapján készült, s a dolog megoldódott. Megint nem kellett olvasni, hiszen minek bíbelődni azokkal a nehéz betűkkel, amikor mások már elolvasták és feldolgozták helyettünk...
Csak benyomjuk a gombot, ott a televízió vagy a DVD-lejátszó, s másfél óra alatt kipipálhatjuk az esetleg többre hivatott könyv elolvasását.
S hogy nem véletelenül írtam "bíbelődést" a betűkkel, az talán egy hosszabb lélegzetű írást is megérdemelne...
